“Sosem volt még dolgom ennyi különböző gondolkodásmóddal vagy akcentussal…”

 

Olyan három-négy KAPTÁRos (az Örkény Színház ifjúsági csoportja – a szerk.) tesztfoglalkozással a hátam mögött, a kreatív vállalkozásról nagyon alapnak mondható tudással, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtam neki ennek a nyolchetes folyamatnak. Részt venni egy viszonylag rövid programban, ami nemcsak a leendő jogi diplomámhoz illik, de más, művészetközelibb módon is könnyen hasznosítható? Nem kérdés, hogy jelentkezem!

Úgy a dolog egészét illetően nem voltak különösebb aggodalmaim, de azért volt két aspektusa, amitől nem voltam egészen nyugodt: egyfelől adott a multikulturális környezetben való kommunikáció problémája, ami ránézésre sem tűnt egyszerűnek. Napi szinten használom az angol nyelvet – olvasáskor, filmnézéskor vagy amikor a külföldi barátaimmal beszélgetek -, mégsem volt még dolgom ennyi különböző gondolkodásmóddal vagy akcentussal. Kellett hozzá némi idő, hogy megszokjam, de mindenki nagyon türelmes volt és mindent megtett azért, hogy elkerüljük a lehetséges félreértéseket, ha pedig ez mégsem sikerült, sok vidám pillanatot eredményeztek. Ez volt az egyik kedvenc részem is ebben a nyolc hétben: a kultúrák találkozása vagy éppen összeütközése, az, hogy milyen különbözőek és mégis milyen hasonlóak is az emberek… sokat tanulhattam értékrendekről, az egyes társadalmak problémáiról és számos megoldási lehetőségről.

Másfelől pedig ott volt a kurzus főalakja, maga a Business Canvas Model. Nem tudtam túl sokat róla és nem is tartom magam az üzleti tevékenységek szakértőjének, különösen, ha az egyes részleteikről van szó, úgyhogy természetesen nem volt kellemes elképzelni, hogy mennyire nem fogok tudni lépést tartani a csoporttal. Végül szerencsére nem így történt. A „tanterv” a modell egyes fázisait követte végig, mindegyik teljesítésére egy-egy hetet szántuk, fokozatosan gyűjtögetve a tanfolyam sikeres elvégzéséhez szükséges pontokat. Nos, olvasni egy tervezési folyamatról egy dolog, de ténylegesen végig is csinálni azt egyértelműen más.  Lényegében újra kellett programoznom a gondolkodásomat ahhoz, hogy a maga egészében át tudjam látni, hogy megkapjam a teljes képet és hogy megértsem, hogy miért csináljuk először ezt, azután meg miért pont azt. Amikor már képes voltam erre, nagyon logikussá vált az egész. Rájöttem arra is, hogy voltak olyan gondolkozási vagy rendszerezési módszerek, amiket más területeken is fel lehet használni, ez pedig kétségtelenül előny.

A pontrendszer jó módszer volt arra, hogy fenntartsa a résztvevők érdeklődését, hiszen ha valaki tényleg el is akart érni valamit ezzel a kurzussal, annak extra motivációként szolgált – különösen mivel a moderátorok nem vontak le pontokat a kevésbé tökéletes megoldásokért, csak a határidők megtartása számított. Ez és a rendszeres visszajelzés segített abban, hogy még inkább kötődni tudjak a projektemhez, ami kezdetben túlságosan is kiforratlan volt, de a végére már nagyjából életszerű ötletté vált. Már csak ezért is több mint megérte végig csinálni.

Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy részt vettem ebben a programban, sőt, mert nagyon hasznos képességek (ki)fejlesztésében volt segítségemre, nemcsak egy vállalkozás szempontjából. Még mindig nem vagyok szakértő, de belekóstolhattam valamibe, ami új és mindenképpen hasznos, nemcsak nekem, hanem remélhetőleg másoknak is. A lényeg az, hogy soha ne hagyjuk abba az ötletelést – ki tudja, mi sülhet ki belőle?

Köszönöm, hogy részt vehettem ebben az egészben! 😊

 

Martin Daniella