Sándor Zita a DESZKA Fesztiválon látott gyermek- és ifjúsági előadásokat részletező írásában is elemzi A csomagot. A teljes cikk ITT érhető el.
„A műfaj egyik hazai megteremtője, Bethlenfalvy Ádám (Bence) játssza Nyári Arnolddal (Laci bácsi) a legkisebbeknek (6-9 éveseknek) készített A csomagot. A gyanútlan második osztályos tanulók órája a megszokott mederben kezdődik, ám Bence és Laci bácsi berontanak az osztályterembe. Egy óriási csomagot tesznek a tanári asztalra, s a gyermekek az első pillanattól kezdve bekapcsolódnak a játékba: találgatják, mi lehet benne, sőt, Laci bácsi tiltása ellenére is a csomag kinyitását javasolják (még egy lelkes „Fogd rám!” is elhangzik). A Ceri Townsend rendezte tantermi előadás pontosan belefér egy tanórába és annak minden percét kihasználja: a diákok végig aktívak, figyelmük nem lankad. Ehhez szükséges Bethlenfalvy rutinja, szerteágazó figyelme és magabiztossága. Benceként egy problémát oszt meg a gyerekekkel, s segítségüket kéri a megoldás megtalálásában. A választott téma igencsak komoly és nehéz: Ramóna elvesztette édesanyját, s azóta egy nagy kartondobozból készült baba, „papíranyu” helyettesíti számára a szeretett lényt – hogyan kellene ezt édesapjának és környezetének kezelni? A részletek fokozatosan derülnek ki, a gyerekek megoldása is fokról fokra alakul: a kartonbaba szerintük előbb Minecraft-robot, később barát és játszótárs, s csak a legvégén eszmélnek rá, hogy az édesanya helyettesítője. Az előadás kiválóan alkalmazkodik a korosztály jellemzőihez: sok kérdésre sok válaszadási lehetőség nyílik, a gyerekek több alkalommal maguk is beszállhatnak a szerepjátékba, s állni, ülni, egy kicsit futkározni is van lehetőség. A csomagnak nincs kőbevésett szövege (szerző helyett nem véletlenül „kollektív alkotás” megjelölést találunk a műsorfüzetben), a színészek egy vázat hoznak magukkal, melyet az alsósok válaszai töltenek ki és alakítanak. Az előadás sűrű, pörgős és nagyon komoly. Tanítani kellene.”