Kispad
A Kispad egy 2 órás színházi nevelési program, amely egy 40 perces monodrámából és azt azt előkészítő, illetve feldolgozó foglalkozásból áll.
Egy parkban babakocsit tologatva sétál egy férfi, majd megpihen egy padon. Eszik, újságot olvas, mesél az alvó csecsemőnek. Olyan dolgokról, amik vele történtek és olyanokról, amikről hallott. A történetein keresztül kerülünk egyre közelebb ahhoz a világhoz, amelyben él, azokhoz a problémákhoz, amelyekkel küzd. A dráma a csecsemő sorsáról szól, mi lesz egy emberrel, aki éppen ebbe a világba született.
Jelenleg nincs egyeztetett előadás időpontunk.
A Kispadról
A Kispad olyan narratívákat hoz játékba, amikkel diákként és felnőttként nap mint nap kikerülhetetlenül találkozunk a buszon, a rádióban, az interneten…és egyre élesebben határozzák meg az életünket. A történetek szereplői bankárok, politikusok, cigányok és bevándorlók, a narratívák pedig újra és újra azt a kérdést vetik fel, hogy mennyire határozzák meg gondolkodásunkat a közbeszéd fordulatai, a gyakran ismételt történetek.
A Kispad szerzője és rendezője Chris Cooper, a nemzetközileg elismert brit színházi nevelési szakember, a birminghami Big Brum társulat művészeti vezetője.
- Színész-drámatanár: Bethlenfalvy Ádám
- Drámatanár: Sebők Bori, Szilágyi Sára
- Író – rendező: Chris Cooper
Jelenleg nincs egyeztetett előadás időpontunk.
Videók
Galéria
Vélemények
Három különböző nézőpontból megfogalmazott véleményt olvashatnak ezen az oldalon.
Diákok
Online kérdőívünk segítségével adhatnak anonim visszajelzést nekünk a résztvevők. Ezek közül néhány vélemény:
Miről szólt a diákoknak a program:
- „Nekem arról szólt az előadás, hogy sok problémát nem tudunk egykönnyen megoldani, félretenni, nem tudjuk kidobni őket, mint ahogy a szemetet a kukába.”
- „A főszereplő a mondandója egyik felében a mai Magyarország helyzetét mesélte el, míg a másikban arról beszélt, hogy miért válnak árvává,vagy nehéz körülmények között élővé a gyermekek.
- A mai társadalomról. Bárkinek barmi baja van elmenekül előle ahelyett h a nehezebb utat választana es végigcsinálná.”
- „Hát felkelti a figyelmet,és pár jelenetben a valóságot tükrözte,főleg az újságos jelenetnél.”
Mi tetszett a diákoknak leginkább a programban:
- „Nagyon tetszett, hogy valós szituációt mutat be, ami való életben is megtörténhet (és akár meg is történt).”
- „Az amikor mi is be szállhattunk a játékba.”
- „Az egész előadásmód elnyerte a tetszésemet, mert mindazt, amit az országban jelen van, elő tudták adni egy olyan történetben, amelyben hűen tükrözi Magyarországot.”
- „Ami nagyon tetszett, az már a foglalkozás előtt kialakított közvetlen viszony és a hangulatos légkör.”
Konstruktív és kevésbé konstruktív kritikákat:
- „Fars volt az egész”
- „Kicsit életvidámabb darabokkal a közeljövőben…”
- „A történet negativitása…”
- „unalmas volt, de el lehet nézni mert 2 emberrel nem lehet nagyon izgalmas előadást tartani.”
- „Szerintem túl rövid volt a beszélgetés a végén, én még legalább egy órát gondolkodtam, beszélgettem, foglalkoztam volna a felmerült témákkal.”
Tanárok
Néhány vélemény a programról; köszönjük a pedagógusoknak, akik kitöltötték a kérdőívünket!
A tanárok szerint mit kínált a program a diákoknak:
- „Perspektíva váltást, együtt gondolkodást, új interakciókat, társadalmi jelenségekről való együtt gondolkodást”
- „Szórakoztató élmény, játék, közös gondolkodás élménye.”
- „Részvételt a közös gondolkodásban, kreatív aktivitást, közösségi élményt.”
- „A veletek való kapcsolatot, és egy kis színházi élményt.”
Mit hiányoltak a programból a pedagógusok:
- „Jó volna, ha mondjuk a végén kellene valami visszajelzést megfogalmazniuk. Nekem az is tetszene, ha mondjuk egy két hét múlva lenne csak egy egy beszélgetés mindarról, amit megéltek, ami azóta eszükbe jutott a látott történetről, az azt követő élményekről.”
- „Nem volt hiányérzetem.”
- „A történet feldolgozása (2. interaktív rész) több kisebb csoportban jobb lenne – aktívabban vennének részt.”
Miről szólt pedagógusszemmel a program egésze:
- „A kilátástalanság, a cselekvőképtelenség és a tehetetlenség következményeiről szólt ez a történet. Hétköznapi történet – napjaink története. Főhőse napjaink embere, aki nem végez önvizsgálatot. A program kérdésfelvetése fontos: megváltoztatható-e ez a történet? Az egyén mennyire felelős a sorsáért? A körülmények mennyire meghatározóak a sors alakulásában?”
Sajtó
Az előadásról eddig három írás jelent meg. Ezekből idézünk röviden a következőkben:
Az Index beszámolója a BánkitóFesztiválról:
„…a Kispad ún. tantermi színházával indítottunk, amire a bánki polgármesteri hivatal adta kölcsön a tanácstermét. Erre már azért is megérte beülni, mert az előadás alig három perc alatt tűpontos kordiagnózist hívott elő a nézőkből.” –
Puskás Panni írása a Revizoron:
„A sztorija egyébként egészen hétköznapi, ijesztően ismerős: gyerekkori sebek, alkoholizmus, elrontott házasság, munkanélküliség, és ami ezzel jár, bizonytalan lakhatás, rettenetes magány. Ami ebből következik, az az agresszió, a világ igazságtalanságának megélése. Bethlenfalvy figurája megfeszül azért, hogy megtudja az igazságot arról, hogy került ebbe a szorongató helyzetbe, ám mivel magával képtelen szembenézni, felelősök után kutat. (…) Bevándorlók, zsidók, cigányok, újságírók, különösebben nem is kell gondolkozni rajtuk, az ellenségképek szépen bele vannak ágyazva a kollektív tudattalanunkba, régi ismerőseink ezek a mechanizmusok.”
Dorka Anett írása a Socfest-en:
„Kicsengetnek, a tanítás folytatódik, a tanulók órára sietnek, és mi, jogilag felnőttek is visszatérünk a hétköznapi életbe. A kemény témák ellenére is megkönnyebbülést érzek: talán mi is átírhatjuk a sztorink végét, akkor is, ha az eleje adott.”
