Minden a tapasztalatszerzésről és az ösztönzésről szólt: ízekről, nyelvekről, illatokról, zenéről, természetről és megannyi művészetről. Firenze, maga a város igazán élhető és otthonos. Alapvetően három nap alatt fel tudnánk térképezni. Kevesebb mint húsz perc alatt gyalog szinte minden elérhető. Dittrich Hanna beszámolója a FLAIR projekt firenzei csereprogramjáról.

Firenze hangulata annyira könnyed és laza. Történelemmel teli, mégsem érződik ősinek, annyira élő. Ki ne érezné jól magát egy ilyen környezetben? Ez az utazás nem lehetett volna ugyanolyan vendéglátóink nélkül. Csodálatosak voltak, szerintem velük szinte otthon érezhettük magunkat Firenzében. Valójában megpróbáltak minket egy kicsit olaszabbá alakítani azokra a napokra, például a forgalom szempontjából. Utolsó napra szinte tökéletesen szlalomoztunk az autók között. A helyiekkel az oldalunkon a város egy másik, nyersebb oldalát láthattuk, szerintem. Meglátogattuk a Dohánygyárat, a városligetet, a helyi piacot, a várostól kb. félórányira lévő éttermet, tehát nem az alapvető turisztikai látnivalókat. Egy kicsit bekukkantottunk, hogy lássuk a helyi városfejlesztési törekvéseket vagy a problémákat. Az egyik fő probléma az, hogy sok apartman airbnb-s, és kevés ingatlan áll rendelkezésre a helyiek számára elfogadható áron. Meglepődve hallgattam, főleg azért, mert Budapesten is vannak hasonló gondok. Akárcsak nálunk, ott is sok régi épület volt, de mindegyik jó állapotban. A belváros egy kis középkori hangulatot áraszt a sok lépcső és a szűk utcák miatt.

Könnyebbé tette Firenze felfedezését, hogy részletgazdag feladatlistát kaptunk. Rengeteg kategóriát tartalmazott, így nem csak a nevezetes helyeket kereshettük meg, hanem a modern kor művészeteit is, akár graffiti formájában vagy helyi rejtélyekben. A játéknak köszönhetően sok vicces helyzetbe kerültünk. A legjobb az volt, amikor egy igazi halat kellett találnunk, és szelfit kellett készítenünk vele. Négy családot kérdeztünk, akik a folyóparton horgásztak, de egyikük sem fogott semmit. Végül kiszúrtunk egy vödröt, amiben egy nagyon kis hal volt, így elmentünk elmagyarázni a helyzetet, ami nem volt egyszerű, mivel sok olasz nem beszél angolul. Végül sikerült egy nagyon klassz fotót készítenünk a halakkal.  Mindannyian nagyon boldognak látszunk az apró halacska mellett.

A kincsvadászat mellett egy kicsit magunkat is felfedeztük. Találtunk egy kis kávézót, amelyet egy kedves öregúr vezetett, akihez minden nap visszamentünk. A süteményei fenomenálisak voltak, és már az első nap után emlékezett a rendeléseinkre. Amikor elmentünk, az utolsó reggel még egy szelfit is csináltunk vele. Számomra ő testesítette meg azt a hétköznapi eleganciát, amelyet az olaszokhoz kötünk. A kávézó mellett találtunk egy bolhapiacot is, amely tele volt finomságokkal. Két órát töltöttem azzal, hogy bakeliteket, ékszereket, ruhákat, bútorokat és műtárgyakat nézegessek. Mivel végülis turistaként mentünk Firenzébe, nyilván meglátogattuk a Dómot, és az Uffizi múzeumot is, akárcsak a piazza de Michelangelót és a Medici kápolnát. Ezek csodálatosak voltak, de a Medici-kápolna számomra kiemelkedő volt, tényleg elállt a lélegzetem. Annyira monumentális és gyönyörűen megtervezett. Belevetettük magunkat az éjszakai életbe is, és nagyon jó élmény volt látni, ahogy az olaszok töltik a hétvégi estéket. Ez alapvetően egy társasági esemény, vesznek egy italt, aztán elmennek, kiülnek az utcára, a terekre és társasoznak. Új kapcsolatokat kötnek, beszélgetnek, sőt táncolnak is. Az volt az érzésem, hogy összetartoznak, közösséget alkotnak, nem csak egymás mellett élnek. Azonban nekik is vannak problémáik. Volt néhány szemfelnyitó beszélgetésünk az olaszokkal. Elmondásuk szerint gyakran változtatják a városvezetést, így hosszú távon egyik fél sem tud semmit elérni, mert nincs elég idejük, és sorra lemondják egymás terveit. A másik probléma, amit említettek, hogy nem igazán van új kultúrájuk. A fiatalabb generáció kissé frusztrált, mert nem sok olyan lehetőséget lát, amely a jövő felé mutatna. Ápolják ókori történelmüket és kultúrájukat, de nem igazán adnak helyet a modernnek. Erre soha nem gondoltam volna, ha a helyiek nem említik.

Érdekes volt látni, hogy a különböző nemzetiségek hogyan látják ugyanazt a várost, mit vesznek észre belőle. A macedón résztvevők az utcák tisztaságát. Érdekesnek találtuk azt is, hogy a régi épületeket gondozzák. Szerintem az olasz srácok a mi szemünkön keresztül is kicsit másképp látták a városukat. Gyönyörű látogatás volt, és egyáltalán nem volt elég, csak egy kis ízelítő.