Az európai együttműködés sok szintjének egyike az OMC (Open Method of Coordination). A különböző megbízatásokkal összehívott OMC-k azokon a területeken működnek, amelyeken nincs jogalkotási lehetősége az Európai Uniónak. Emellett az EU fontosnak tartja, hogy a tagállamoknak több lehetősége legyen együttműködésre, hatással lehessenek egymás fejlődésére.

A kultúra területén például a különböző központi pályázati lehetőségekkel is befolyásolhatja Brüsszel az együttműködések irányvonalát, de emellett alkalmat teremt a szakértők együttműködésére az OMC. Minden esetben a tagállamok minisztériumai által akkreditált szakértők vesznek részt a tanácskozáson, akik a terület különböző szintjein dolgoznak, gyakorlati szakemberként, független szervezet vagy állami intézmény vezetőjeként, vagy minisztériumi terület felelősként.

A Kreatív partnerségekről szóló OMC a Készségek és mobilitás című C prioritás megvalósítása érdekében került összehívásra. Fő célja az, hogy elősegítse, hogy a kultúra a kreativitás katalizátoraként működjön a legkülönbözőbb területeken. A szakértői csoport megbízatása, hogy olyan partneri együttműködésekre gyűjtsön példákat, elemezzen, amelyek a kultúra és más ágazatok – oktatás, üzleti szféra, egészségügy, szociális szféra – között jönnek létre, és a partnerségek segítségével kreatív készségek kerülnek átadásra.

Kézzelfogható eredményként egy ’policy paper’ létrehozás szerepel a megbízásban.

A tanácskozáson 18 tagállam (Ausztria, Belgium – külön a Vallon és a Flamand részről, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Franciaország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovénia) szakértői képviseltették magukat, köztük többen ideiglenes képviselőként, de így is meglehetősen változatos háttérrel rendelkezik a csoport. Vannak akik állami intézményekben dolgoznak, képviseltetve van a non-profit szféra is, illetve a kultúra területén dolgozó minisztériumi tisztviselők is vannak a csoportban.

A rövid bemutatkozást követően két alapvető kérdés merült fel, és ezek aztán alapvetően meghatározták a két félnap tematikáját. Az egyik a megbízatás területével kapcsolatos kérdés volt: mi számít kreatív partnerségnek? A másik a megbízatás eredményével kapcsolatos volt: mennyire hasznos egy újabb szakpolitikai dokumentum – policy paper – összeállítása?

Ez a meghatározás azért fontos, mert ez alapján kell majd a jó gyakorlatokat – a bemutatásra kerülő projekteket – kiválasztani, és azok elemzése is az itt meghatározott szempontok mentén történik.

Meghatározó pont még, hogy nem csak a kultúra és az oktatás területéről keres a csoport példákat, hanem a kultúra és más területek közötti partnerségeket is vizsgál. A hangsúly a hosszabb távú együttműködésen, a fenntarthatóságon és a kölcsönösségen van.

A csoport tagjai megállapodtak abban is, hogy inkább kevesebb (országonként maximum három) példát mutatnak be, de azok a terület fontos kérdéseit, problémáit és lehetőségeit mutatják majd be.

Fontos vita zajlott akörül, hogy milyen konkrét eredmény lesz a csoport munkájának, van-e értelme egy újabb hosszú szakpolitikai dokumentum összerakásának. Többek között felmerült egy könnyen kutatható internetes adatbázis összerakása is, azonban a csoport megbízatása nem erről szól. Végül egy nagyon rövid és tömör anyag összeállítása mellett döntöttek az egybegyűltek. Emellett a tagok más módokon is terjeszthetik a munkacsoport eredményeit saját hazájukban.

A tanácskozás során két partnerségeket működtető szervezet is bemutatkozott, mindkettő az oktatás és művészet területei közötti partnerségekként működik. Az egyik a Yehudi Menuhin Alapítvány volt, amelynek van Magyarországon is önállóan működő, és a hálózatban rendkívül aktív tagja (http://mus-e.hu/). Az Alapítvány képviselői beszámoltak róla, hogy egy-egy osztály és egy művész partnersége az alapja a munkájuknak. Az alkotók több éven át legalább heti három órát dolgoznak egy-egy csoporttal. Az együttműködés terméke nincs előre meghatározva, ezt a csoport igényei ugyanannyira befolyásolják, mint az alkotóéi, viszont nincs az iskolai tantervnek sem alárendelve.   A majdnem két évtizedes tapasztalata azt mutatja, hogy rendkívül értékes munka folyik a különböző országokban, ahol az alapítvány mindig a helyi körülményeknek megfelelő rendszerben építkezik, és nagy autonómiával rendelkezik.

A másik bemutatkozó projekt a németországi Kulturagenten für Kreative Schulen volt. Teresa Jahn beszámolt arról, hogy egy magánalapítvány, a központi kormányzat és a tartományok hozzájárulásával induló projektben olyan „kultúra ügynököket” helyeznek el iskolákban, akik összehangolják iskolai csoportok és művészek együttműködését. A közös munkának többféle követelménye van, de az iskoláknak vállalniuk kell, hogy segítik a művészeti projektek megvalósulását. Az ügynökök koordinálják a művészeti oldalt, és pályázhatnak forrásokra, hogy pénzügyi háttere is legyen a közös alkotómunkának.

Komoly nehézséget jelentett a tanácskozás számára, hogy senki nem jelentkezett az elnöki pozícióra, sem korábban, sem az ülés folyamán. Az elnök feladata az üléseket vezetni, a napirendet megtervezni, és a tanácskozók munkáját összefogni. A végső beszámoló anyag összerakása is az koordinációja alatt történik. Az ülést így a Bizottság munkatársa, a tanácskozást összehívó Laura Cassio vezette, a második nap délelőttjének levezetését átvállaltam tőle, hogy segítsem ezzel is az eredményes tanácskozást.

Bethlenfalvy Ádám