Beszámoló
December 5-6, Brüsszel

Az első tanácskozásról, és a szakértő csoportról általános információkat itt olvashatnak.

A Kreatív partnerségeket vizsgáló OMC szakértőcsoport második tanácskozása azzal indult, hogy a résztvevők jóváhagyták kinevezésemet az elnöki pozícióra.

A jelenlévők beszámoltak arról, hogy a saját országukban tett felmérésüknek milyen eredménye volt. Bár november 5-ig lehetett országonként három jó gyakorlatot küldeni a szervezőknek sok országból nem érkezett javaslat. Hasznos visszajelzés volt a csoport számára, hogy milyen példákat találtak a szakértők a különböző országokban, melyek azok a területek amelyek leginkább alkotnak partnerségeket kulturális tevékenységet folytató szervezetekkel, művészekkel.
Egyértelmű, hogy leginkább az oktatási és kulturális intézmények között alakul ki Európa szerte a legtöbb partnerség, ez így van hazánkban is. Az üzleti és szociális szféra következik a rangsorban, és eddig nem sikerült az egészségügy és a környezetvédelem területéről megfelelő példát találni. 

A szakértők azt is megfogalmazták, hogy mit kínálhat az országuk számára ez a munkacsoport. Szükség lenne arra, hogy a különböző hiányterületekről konkrét példákat ismerhessenek meg, és országos hálózatokra is lássanak különböző modelleket. A résztvevők fontosnak gondolták, hogy különböző szinten dolgozó döntéshozóknak bizonyíthassák a kreatív partnerségek hasznosságát, és megismerhessenek különböző lehetőségeket a partnerségek eredményeinek értékelésére.

Több csoportra szétválva a munkacsoport által vizsgált fő kérdéseket fogalmaztuk meg. Az összegyűlt kérdések közül végül négy legfontosabbat jelölt meg a csoport:
1.    Mi a hasznuk a kreatív partnerségeknek?
2.    Milyen problémák adódhatnak a partnerségekben?
3.    Mik tehetik a partnerségeket fenntarthatóvá?
4.    Milyen belső és külső/átfogó szerkezeteket lehet megkülönbözteti?
Ezek a kérdések iránymutatóak a bemutatott jó gyakorlatok elemzéséhez is. 

A tanácskozás két napja során összesen öt jó gyakorlattal ismerkedhettünk meg.

• Learning Museum (Tine Seligmann, Dánia): A múzeumok, a tanárképzés és a közoktatás közötti együttműködésben a tanár szakos diákok új múzeumi oktatási lehetőségeket találnak ki, és ezeket iskolai csoportokkal ki is próbálják. A több éven át fejlesztett projekt mindhárom fél számára rendkívül hasznos. Az iskolások új, élményszerű tanulási lehetőségeket kapnak, a tanár szakos hallgatók más közegben, kreatívan használhatják pedagógiai ismereteiket, a múzeumok pedig új ötleteket kapnak tevékenységekre.
• National Film Plan (Carlos Pimento, Portugália): Az oktatási és a kulturális tárca együttműködésében egy olyan országos projekt indul, amelyben színvonalas filmeket mutatnak be középiskolásoknak. A bemutatót filmes alkotók teszik hozzáférhetővé a diákok számára.
• Cultuur-Ondernemen (Joost Heinsius, Hollandia): Az Amszterdamban, többek közt állami támogatásból is működő szervezet művészeket köt össze az üzleti szférával. Egyrészt cégek megrendelésére keres olyan alkotókat, akik bekapcsolódva a cég életébe valamilyen változást idézhetnek elő, másrészt saját ötletek alapján valósítanak meg a két területe partnerségére épülő projekteket. Emellett képzéseket kínálnak művészeknek az üzleti tevékenységük fejlesztésével kapcsolatban.
• p(ART) (Barbara Neudlinger, Ausztria): A KulturKontakt szervezet által létrehozott projekt iskolák és művészeti intézmények közötti partnerségeket facilitál. A több éven át zajló projektek alapos értékelésen estek át, és fenntarthatóságra törekednek.
• Arts and Disability (Orla Moloney, Írország): Az Ír Kulturális Alap által működtetett projekt fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezetek, intézmények és művészek közötti együttműködéseket támogat, szervez. Mindig a helyi viszonyokhoz és lehetőségekhez alkalmazkodva különböző művészeti ágakban alkotók dolgoznak fogyatékkal élőkkel.

A megismert példák alapján a korábban meghatározott négy alapkérdésre kerestünk válaszokat. Az idő rövidsége miatt csak elkezdeni sikerült a gyűjtést, azonban lesz még lehetőség a kérdésekhez többször is visszatérni.

A tanácskozás fontos része volt a folyamat végén kiadott szakmapolitikai dokumentum formáján való gondolkodás.
Két csoportra szétválva vitattuk meg, hogy kiknek szólhat elsősorban ez az anyag, és hogy mit kell feltétlenül tartalmaznia. Erősen különböztek a vélemények ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, nem sikerült a csoportnak megállapodásra jutnia, de látszódnak a különböző lehetőségek, irányvonalak.
Az egyeztetés eredménye az lett, hogy elnökként vállaltam, hogy a következő tanácskozásra készítek egy szakmapolitikai dokumentum szerkezeti vázlatot, ami a további egyeztetések alapja lesz.

Hasonló kihívások vannak még a terminológia terén is. Fontos lesz néhány kulcskifejezést definiálni.

Összességében a tanácskozást a résztvevők sikeresnek ítélték, több kérdésben sikerült a véleményeket feltérképezni, és rendkívül hasznos példákkal ismerkedhettünk meg, amelyek elemzése rengeteg hasznos felismerést eredményezett.
Bethlenfalvy Ádám