Edward Bond politikai színháza címmel jelent meg Bethlenfalvy Ádám írása a Színház folyóirat januári számában.
Részlet az írásból:
 |
| Fotó a Saved 2011-es előadásáról (Lyric, fotó: Simon Kane) |
“Amellett hogy a legfontosabb közösségi térként tartja számon a színházat, Bond a közönségre egyénenként akar hatni. Minden egyes nézőt döntés elé igyekszik állítani: a lehetetlen helyzetekben, a saját nézőpontjukból teljesen érthetően cselekvő szereplők melyikével ért egyet? Hova helyezi magát a színpadon kialakuló szituációban? Ahhoz, hogy a néző a fiktív helyzetekkel találkozva alakíthassa a saját értékrendjét, nemcsak speciális módon kell megírni a szituációkat, hanem az is fontos, hogy miként állítják őket színpadra.
Jó példa erre a Bond hírnevét megalapozó második darabjának, a Saved-nek (Kinn vagyunk a vízből…) hírhedt helyzete, amelyben a parkban tengődő fiatalok halálra köveznek egy babakocsiban síró csecsemőt. A jelenetet lehet hatásvadász módon, az emberi kegyetlenség bemutatásaként ábrázolni, de ezzel pont azt akadályoznák meg, hogy a nézők megértsék, miként juthatnak el alapvetően jóérzésű fiatalok ilyen értelmetlen erőszakig.”